---

SZENT IMRE VÁNDORÚT JELVÉNYSZERZŐ TÚRAMOZGALOM

A Hegyek Vándorai Turista Egyesület 1996-ban, a Millecentenárium tiszteletére Szent Imre Vándorút elnevezéssel új, jelzett turistautat alakított ki Szentgotthárd - Horvátnádalja között az egykori „vasfüggöny” mögötti területen, a Felső-Őrség természeti szépségeinek és látnivalóinak megismerése érdekében. Az útvonal 1997-től jelvényszerző túraként „üzemel”.

A túra útvonalát bárki, bármely irányba végigjárhatja, és ha e tényt az igazolólap megfelelő helyén az előírt módon igazolja, akkor a teljesítésért elnyeri a túra kitűzőjét.
A túra nevezési díja 500,- Ft/fő, amelyet a teljesítés elfogadása után kell megfizetni.

Az igazoló lapot postán, vagy e-mail-ben értékelés végett az alábbi címre kell elküldeni:

A teljesítés elfogadása után az igazolólapot és a kitűzőt a teljesítő személy lakáscímére elküldjük.

Jó időt és jó túrát kíván:

Hegyek Vándorai TE

---

A Szent Imre Vándorút térképe a Turistautak.hu-n

Szentgotthárdról (1. számú igazolóhely) a Széll Kálmán téren álló műemlék templomtól indulunk északi irányba, a piros sáv jelzéseket követve.

Átmegyünk a Rába-folyó hídján, majd a vasúti síneket keresztezve a kerékpárúton haladunk egészen Rábafüzesig. Balra látjuk a határátkelőt, mi azonban jobbra megyünk az Alkotmány úton. A Déryné utcához érve a templomnál balra fordulunk, majd a házakat elhagyva a Rigó-patak völgyében követjük az erdészeti utat. Az út végén - még az úthurok előtt - jobbra térünk. Meredeken felkapaszkodunk a Csókás-hegy gerincére és rövidesen elérjük a Felső-Csóka 354 méteres magaslatán álló vasbeton geodéziai mérőtornyot /7,4 km/ (2. számú igazolóhely). A tornyot elhagyva, rövid ideig közvetlenül az államhatár mellett vezet a jelzett út.
A ma már alig látható Janzsó-tanya helyénél térünk ismét egy széles erdészeti útra, - itt balra fordulunk - amely az Alsó-Sánta-völgyben vezet bennünket a Szentimrei-tanyához. A kis kápol-nától balra, a piros kápolna jelzéseket követve néhány perc alatt a 260 méter magasságban épült, hányatott sorsú Szent Imre templomhoz érkezünk /13,2 km/ (3. számú igazolóhely). A templom közvetlenül az államhatár mellett fekszik, előtte padokat, asztalokat találunk. A határ túloldalán kb. 30 méterre, a „Vámos kereszt” látható.

Ugyanazon az úton térünk vissza a piros sávjelzéshez, amelyiken jöttünk. A bokorsoron átvágva, vagy azt megkerülve, a túloldalon balra megyünk tovább. A Rönöki-patak hídján átkelve balra fordulunk, majd felkaptatunk a Magas-tető 321 méteres, kilátás nélküli, lapos platójára. Leereszkedve a völgybe rövid sáros szakaszt keresztezünk, majd vaddisznók által járt, kissé benőtt ösvényen felkapaszkodunk a szemközti oldalba, ahol balkéz felé ismét erdészeti úton gyalogolunk tovább. Az útkanyarulatot követően balra tekintve, az ausztriai Grossmürbisch (Alsómedves) házait és templomának tornyát láthatjuk, bár ma már a felnövő növényzet miatt igen korlátozott a kilátás. Ereszkedő után rövidesen balra térve elhagyjuk eddigi utunkat, átmegyünk a Kőhídi-patak hídján, majd rövid, meredek kapaszkodó következik. A magassági ponttól egy kisebb emelkedőt leküzdve, kényelmesen gyalogolunk egészen Nemesmedvesig. A községbe a temető és a volt határőr laktanya közötti úton érkezünk, az útkereszteződésnél balra fordulunk és két perc alatt a központban vagyunk /19,8 km/ (4. számú igazolóhely).

Nemesmedvestől továbbra is az egykori riadó úton folytatjuk túránkat. Úgy 15 perc múlva, amikor az emelkedő véget ér, jobbra fordulunk az ugyancsak jó minőségű erdészeti úton, majd 20-25 perc múlva háromszögletű réthez érkezünk. A rétet elhagyva, az első nyiladéknál balra fordulunk. A nyiladékban először fenyves mellett haladunk, majd miután ereszkedni kezdünk, luc-, odébb vörösfenyők mellett érjük el a Rátóti-patak völgyét. A völgyben húzódó, alig használt utat keresztezve kissé balra tartva, leereszkedünk a patakhoz. E szakaszon út nincs, fától-fáig kövessük a jelzéseket. A patakmedret átlépve (ugorva), továbbra is fától-fáig, figyelmesen követve a jelzéseket, néhány perc alatt elérjük a Rátótra vezető erdészeti utat. Itt jobbra fordulunk, s mintegy 400 méter után balra térünk. A nyiladékban többnyire fenyők között haladunk előre. Néhány perc múlva balra, majd egy széles nyiladéknál jobbra fordulunk, s enyhén emelkedni kezdünk. Mielőtt elérjük a tarvágott területet, jobbra fordulunk az enyhén lejtő, kissé kanyargós erdészeti úton. A széles úthoz érve, jobbra tartunk. Sajnos az elmúlt években ezen a környéken is több tarvágást végeztek, így igen nehéz a jelzések megfelelő elhelyezése. Mintegy 250 méter után piros jelzésünk balra tér a Mária-kert irányába (tábla jelzi a helyet), ahol padokat, asztalokat találunk /25,5 km/ (5. számú igazolóhely). Az egykoron szépséges hely környezete ma sivár, lehangoló látvány. Mindössze néhány meghagyott fa veszi körül a kegyhelyet.

Füves úton indulunk tovább az erdő szélén, majd rövidesen balra térünk a fák közé. Fokozottan figyeljünk, ugyanis út nincs, fától-fáig követjük a jelzéseket másfél kilométeren keresztül! Keresztezünk egy lapos völgyet, majd egy keskeny erdősávban gyalogolunk, mígnem kiérünk a vadföld szélére. Az erdőszélt követve balra, majd jobbra fordulunk és középtájon, a magasles előtt ismét betérünk az erdőbe, ahol rögtön jobbra fordulunk. Pár perc alatt felhagyott szekérúthoz érkezünk, amelyen balra fordulunk. Mindaddig követjük sejtelmes utunkat, ameddig a tőlünk jobbra húzódó árok végéhez nem érünk. Jobbra, az árok végét megkerülve megyünk tovább, majd két derékszögű kanyar után érjük el az egykori Robbantó-allé nyiladékát. Innen sóderes-murvás erdészeti utat követve 30 perc alatt érkezünk a volt csákánydoroszlói határőr őrs egykori épületeihez (Magyarbüks), amelyek ma felújítva, üdülőként szolgálnak /29,3 km/ (6. számú igazolóhely).

Az aszfaltozott utat keresztezve (itt csatlakozik hozzánk a zöld sáv jelzés), elhagyjuk az épületeket, elmegyünk egy régi esőbeálló mellett és a jó minőségű erdészeti úton hangulatos erdőben folytatjuk utunkat. Több nyiladékot keresztezünk, régebbi tarvágások mellett megyünk az első jobb oldali vadföldig. Itt balra fordulunk (e helyen válik el tőlünk a zöld sáv jelzés) és a nyiladékban lassan emelkedünk, egészen a Kövecses-hegy gerincéig. A széles, sóderes gerincúton jobbra fordulunk. Több egykori irtásos területet elhagyunk, majd amikor elérjük az összefüggő erdőt, fokozottan figyeljük a jelzéseket, amelyek balra, fától-fáig a Strém-patak irányába vezetnek. Mielőtt leérnénk a völgy aljába, jobbra fordulunk és továbbra is fától-fáig követve jelzéseinket, megkerülünk egy nagy dagonyát, majd felkapaszkodunk egy kisebb mellékgerincre. Egy piciny nyeregbe érve balra fordulunk és most már majdnem a völgy aljáig ereszkedünk. Az úton jobbra térünk és mintegy két perc alatt a Miród-forráshoz érkezünk. A kerítéssel körbevett területet megkerülve, a túloldali kapun juthatunk be a pihenőhelyre /32,4 km/ (7. számú igazolóhely). Távozáskor feltétlenül zárjuk be magunk után a kaput!

A forrástól, illetve a pihenőhelytől kb. 10 perc alatt érkezünk Kemestaródfa községbe, ahol ismét csatlakozik hozzánk a zöld sáv jelzés, amely jelenleg a település túlvégén ér véget.
A községet elhagyva átmegyünk a Strém, majd a Pinka hídján és alig félóra alatt Vasaljára érkezünk /36,0 km/ (8. számú igazolóhely).

A templomot elhagyva továbbra is aszfaltúton gyalogolunk. Az árvízvédelmi töltést keresztezve néhány perc alatt Magyarnádaljára érkezünk, ahol jobb kéz felé végigmegyünk az egyutcás községen (9. számú igazolóhely), majd Horvátnádalját érintve, a vasúti síneket keresztezve Horvátnádalja vasúti megállóhelynél érünk a Szent Imre Vándorút végéhez /38,3 km/ (10. számú iga-zolóhely).

---

A túra útvonala végig piros sávval van jelezve, kivétel Horvát-nádalján az utolsó 300 m, itt piros kereszt vezet a vasúti megál-lóhoz. Az útvonal tejes hossza: 38,3 km. Mivel az út több sza-kaszon közvetlenül az államhatár mellett vezet, személyi igazol-ványt, vagy egyéb, a személyi azonosságot igazoló fényképes igazolványt feltétlenül vigyünk magunkkal a túrára. Az útvonal bejárásához célszerű megvásárolni a legújabb kiadású Őrség tu-ristatérképet.
A Szent Imre Vándorutat két nap alatt célszerű végigjárni. Út-közben Nemesmedvesen van lehetőség sátorozásra, melyet a polgármesterrel célszerű előzetesen egyeztetni.
Folyadék beszerzési lehetőség csak a lakott településeken, il-letve a Miród-forrásnál van!

Az útvonal végigjárását az igazoló lap megfelelő négyzeteiben kell az alábbiak szerint igazolni:

• 1. sz. igazolóhely: Szentgotthárd vasútállomás, vagy bármely más bélyegző, amelyen a város neve olvasható
• 2. sz. igazolóhely: Felső-Csóka; a vasbeton geodéziai torony oldalára fehér színnel felfestett betű-szám-ábra kombinációt kell beiírni, illetve berajzolni.
• 3. sz. igazolóhely: Szent Imre templom; a templom oldalán elhelyezett márvány emléktáblán két különböző évszám látható. Melyek ezek?
• 4. sz. igazolóhely: Nemesmedves; az igazoló bélyegzőt a polgármesternél találjuk. Amennyiben a bélyegző nem elérhető, akkor a temető szélén álló HVTE kopjafát kell felkeresni. A kopjafa oldalára rögzített, elhunyt turistatársaink táblácskáinak számát kell feljegyezni.
• 5. sz. igazolóhely: Mária-kert; ki és mikor állította a Mária kegyhelyet? (Az úrasztalterítő alatti márványtáblán található felirat.)
• 6. sz. igazolóhely: Magyarbüks; az üdülők kerítésére szerelt táblákon hány logó látható? Vagy: az útkereszteződésben egy MPK betonoszlopra lettek felfestve a turistajelzések. Összesen hány darab?
• 7. sz. igazolóhely: Miród-forrás; melyik magyar színész táborozott itt cserkészeivel? (A név az egyik emlékkövön olvasható.)
• 8. sz. igazolóhely: Vasalja; az igazoló bélyegzőt a templom oldalbejáratánál lévő dobozkában találjuk.
• 9. sz. igazolóhely: Magyarnádalja; a haranglábbal szembeni kőkeresztet mikor emelték? (Az évszámot kell beírni.)
• 10. sz. igazolóhely: Horvátnádalja vasúti megállóhely; a vasúti átkelő biztosító berendezésén lévő azonosító számot kell feljegyezni (két betű és négy szám).

---